Reméljük, hasznos információkat találsz itt, és személyesen is találkozhatunk!

A 2022 nagyböjti lelkigyakorlatunk 3 elmélkedése innen letölthető:
 
 https://drive.google.com/drive/folders/12zDig6HebIFZqTI3s62f_Gc37OUuLOEC

Bemutatkozik Babinszki Tamás papnövendék

Babinszki Tamásnak hívnak. 1999. június 29-én születtem Jászberényben. Nagykátán élek. Édesapám, a Nagykátai Polgármesteri Hivatal előadója, másodállásban a szentmártonkátai önkormányzati általános iskolában katolikus hitoktató. Édesanyám általános iskolai tanár. Két testvérem van Gellért és Vilmos. Gellért egyetemi hallgató, Vilmos gimnazista.

Tanulmányaimat Nagykátán a Váci Mihály Katolikus Általános Iskolában kezdtem majd általános iskola tanulmányaim után jelentkeztem a Jászberényi Liska József Katolikus Gimnázium és Kollégium közbiztonsági gimnáziumi osztályába.

Szabadidőmben szívesen olvasok, főként történelmi, illetve lelkiségi könyveket. Ha tehetem, szívesen sportolok.

A hívás különleges dolog az ember életében. Emlékszem, még alsó tagozatos koromban a plébános atya az egyik hittanórán megkérdezte, hogy közülünk ki akar pap lenni, már akkor jelentkeztem. Sokat köszönhetek szüleimnek, hogy kisgyermek koromtól kezdve vallásos közegben nevelkedhettem. A hívással komolyabban gimnazista koromban foglalkoztam ismét, tudni szerettem volna mi a szándéka velem a Jó Istennek. Imádkoztam útmutatásért, majd lassan ráébredtem a válaszára. A hívásra való igenemet három "pillér" alkotta és tartja. Egyrészről a ministránsokkal való foglalkozás, illetve az oltár szolgálata volt hatalmas megtartó és vonzó erő már kisgyermekkorom óta. Idősebb ministránsként, mikor már ésszel is megértem szolgálatra, nagy örömre szolgált ezt tovább adni a fiataloknak és közösségben szolgálni. Második pillérként szolgált, hogy diák éveim alatt sokat voltam kórházban különböző esetek miatt és több műtéti beavatkozáson is átestem. Ez idő alatt több mindent megéltem és többször megtapasztaltam Isten segítségét. Harmadrészről az gimnáziumban, ha kellett örömmel kiálltam a hitemért, társaim, tanáraim előtt. Boldogan beszéltem a hitemről a többieknek, ha arra került a sor.

Nagy örömömre szolgált, hogy püspök atya 2018-ban felvett a váci egyházmegye kispapjai közé. Egy évet töltöttem el Kismaroson a propedeutikus szemináriumban, majd 2019 szeptemberében az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben kezdtem meg tanulmányaimat. 2021-ben kezdtem meg gyakorlati évemet Budán a Vakok Batthány László Római Katolikus Gyermekotthona Óvoda, Általános Iskolájában, mint gondozó, majd 2022 januárjában Dányban kerültem ahol pasztorációs gyakorlatomat töltöm.

Gary Chapman videóüzenete a Házasság Hete alkalmából:

https://www.youtube.com/watch?v=iLggJaYyWFQ

FERENC PÁPA ÜZENETE
A 36. IFJÚSÁGI VILÁGNAPRA

Krisztus, a mindenség királya

2021. november 21.

"Kelj fel, és légy tanúja annak, amit láttál!"
(vö. ApCsel 26,16)

Kedves Fiatalok!

Szeretnélek ismét kézen fogni benneteket, és veletek együtt járni azon a lelki zarándokúton, ami a 2023-as lisszaboni ifjúsági világnapra vezet.

A tavalyi üzenetnek, amit nem sokkal a világjárvány kitörése előtt írtam alá, ez volt a témája: "Fiatalember, azt mondom neked, kelj fel!" (vö. Lk 7,14). Gondviselésében az Úr már felkészített minket arra a súlyos kihívásra, amelyet nem sokkal később megtapasztaltunk.

A világ minden táján szenvedtünk számunkra kedves emberek elvesztésétől, és megtapasztaltuk a társadalmi elszigeteltséget. Az egészségügyi vészhelyzet különösen nagy csapás volt számotokra Fiatalok, mert az életetek természetszerűleg kifelé irányul: az iskolára vagy egyetemre, a munkára és a társas összejövetelekre. Nehéz helyzetekben találtátok magatokat, amelyekhez nem voltatok hozzászokva. Azok, akik ezeket nehezebben viselték, vagy támogatás nélkül maradtak, úgy érezhették, hogy elvesztették a fonalat. Megszaporodtak a családi problémák, nőtt a munkanélküliség, több lett a depressziós és/vagy a magányos ember és nőtt a függőségtől szenvedők száma, hogy a növekvő stresszt, feszültséget, dühkitöréseket és az növekvő erőszakot ne is említsük.

Mégis, hála Istennek, ez csak az érem egyik oldala volt. Ez a tapasztalat megmutatta törékenységünket, de megmutatta erényeinket is, köztük a szolidaritásra való készségünket is. Világszerte rengeteg embert láttunk - köztük sok fiatalt -, akik segítettek életeket menteni, elvetették a remény magvait, kiálltak a szabadság és az igazságosság mellett, békét teremtettek és hidakat építettek az emberek között.

Amikor egy fiatal elbukik, bizonyos értelemben az egész emberiség elbukik. De az is igaz, hogy amikor egy fiatal felemelkedik, mintha az egész világ is felemelkedne. Fiatalok, milyen nagyszerű lehetőség van a kezetekben! Milyen nagy erő van a szívetekben!

Isten ma is azt mondja mindannyiótoknak: "Kelj fel!" Szívből remélem, hogy ez az üzenet segíthet felkészülni az új időkre és arra, hogy az emberiség történelmének új lapját kezdjük írni. Nélkületek azonban, kedves fiatalok, nincs új kezdet. Ha a világunk fel akar emelkedni, szüksége van a ti erőtökre, a ti lelkesedésetekre és szenvedélyetekre. Szeretnék tehát veletek együtt elmélkedni az Apostolok cselekedeteinek arról a szakaszáról, ahol Jézus azt mondja Szent Pálnak: "Kelj fel! Arra rendeltelek, hogy tanúságot tegyél arról, amit láttál" (vö. ApCsel 26,16).

Pál tanúságtétele a király előtt

A 2021-es ifjúsági világnap témáját ihlető vers Pál apostol tanúságtételéből származik, amelyet bebörtönzése után mondott el Agrippa király előtt. Pál, aki korábban ellensége és üldözője volt a keresztényeknek, most éppen a Krisztusba vetett hitéért állt bíróság elé. Körülbelül huszonöt évvel később az apostol elmesélte a Krisztussal való sorsdöntő találkozásának történetét.

Pál elmondja, hogy egészen addig üldözte a keresztényeket, amíg egy napon, amikor Damaszkuszba utazott, hogy néhányukat letartóztassa, "a napnál is fényesebb" fény ragyogta be őt és társait (vö. ApCsel 26,13). Ő azonban, a társaságból egyedüliként hallott "egy hangot": Jézus hangját, aki megszólította őt, és a nevén szólította.

Saul! Saul!

Nézzük meg közelebbről ezt az eseményt. Azzal, hogy az Úr nevén szólította Sault, ráébresztette őt arra, hogy személyesen ismeri. Olyan volt, mintha azt mondta volna: "Tudom, hogy ki vagy és mire készülsz; én ennek ellenére egyenesen hozzád szólok." Az Úr kétszer szólítja Pált a nevén, mintegy jelezve, hogy fontos, különleges hivatása van számára - ahogy tett korábban Mózessel (vö. Kiv 3,4) és Sámuellel (vö. 1Sám 3,10) is. A földre borulva Saul felismeri, hogy egy teofániának, egy erőteljes isteni kinyilatkoztatásnak a tanúja, ami zavarba hozza ugyan, de nem pusztítja el. Ehelyett azt tapasztalja, hogy néven szólítják.

Csak a Krisztussal való személyes és nem névtelen találkozás változtatja meg az életet. Jézus megmutatja, hogy nagyon jól ismeri Sault, "kívülről-belülről". Annak ellenére, hogy Saul üldözi a keresztényeket, és szíve tele van gyűlölettel irántuk, Jézus felismeri, hogy ez tudatlanságból fakad és meg akarja mutatni benne a kegyelmét. Ez a kegyelem, ez a ki nem érdemelt és feltétel nélküli szeretet lesz az a fény, ami gyökeresen átalakítja Saul életét.

Ki vagy te, Uram?

Az őt néven szólító titokzatos jelenlét fényében Saul megkérdezi: "Ki vagy te, Uram?" (ApCsel 26,15). Ez a kérdés döntő fontosságú, és előbb-utóbb mindannyiunknak fel kell tennünk. Nem elég hallani, hogy mások beszélnek Jézusról, nekünk magunknak kell beszélnünk vele, személyesen. Mélyen, legbelül erről szól az imádság. Az ima azt jelenti, hogy közvetlenül Jézussal beszélgetünk, még akkor is, ha a szívünk még mindig zavaros, és az elménk tele van kételyekkel vagy akár Krisztus és a keresztények megvetésével. Imádkozom azért, hogy minden fiatal a szíve mélyén egyszer feltegye a kérdést: "Ki vagy te, Uram?"

Nem gondolhatjuk többé, hogy mindenki ismeri Jézust, még az internet korában sem. A kérdés, amelyet sokan feltesznek Jézusnak és az Ő egyházának, pontosan ez: "Ki vagy te?" Szent Pál egész hivatásának történetében ez az egyetlen alkalom, amikor ő, Pál szólal meg. És az Úr azonnal válaszol: "Jézus vagyok, akit üldözöl" (uo).

"Jézus vagyok, akit üldözöl"

Ezzel a válasszal Jézus egy nagy titkot tár fel Saul előtt: azt, hogy egynek látja magát az egyházzal, a keresztényekkel. Addig Saul semmit sem látott Krisztusból, csak a hívőket, akiket börtönbe vetett (vö. ApCsel 26,10), és akiknek a megöléséhez hozzájárult (uo.). Látta, hogy a keresztények hogyan feleltek a rosszra jósággal, a gyűlöletre szeretettel, vállalva az igazságtalanságot, erőszakot, rágalmakat és üldözéseket Krisztus nevéért. Valamilyen módon, anélkül, hogy tudta volna, Saul már találkozott Krisztussal. A keresztényekben találkozott vele!

Hányszor hallottuk már, hogy "Jézus igen, az Egyház nem!", mintha az egyik a másik alternatívája lehetne. Nem ismerhetjük Jézust, ha nem ismerjük az Egyházat. Jézust nem lehet megismerni a közösségében élő testvérek nélkül. Nem nevezhetjük magunkat teljesen kereszténynek, ha nem tapasztaljuk meg a hit egyházi dimenzióját.

"Hiába rugdalózol az ösztöke ellen!"

Ezekkel a szavakkal szól az Úr Saulhoz, miután az a földre zuhant. Egy ideje - titokzatos módon - bizonyára ismételgette már ezeket a szavakat Saulnak, hogy magához vonzza őt. Saul azonban ellenállt. Urunk ugyanezt a szelíd "szemrehányást" intézi minden fiatalhoz, aki elfordul tőle: "Meddig akarsz még menekülni előlem? Miért nem hallod, hogy hívlak? Várom, hogy visszatérj hozzám." Vannak idők, amikor mi is azt mondjuk, amit Jeremiás próféta: "Nem gondolok többé rá" (vö. Jer 20,9). Pedig minden ember szívében ég a tűz: ha megpróbáljuk is elfojtani, nem fog sikerülni, mert erősebb nálunk.

Az Úr kiválasztott valakit, aki üldözte őt, aki mélyen ellenséges volt vele és követőivel szemben. Láthatjuk hát, hogy Isten szemében senki sem elveszett. A vele való személyes találkozásnak köszönhetően mindig újrakezdhetünk. Egyetlen fiatal sincs Isten kegyelmének és irgalmának hatókörén kívül. Senkire sem mondhatjuk, hogy "túl messzire ment" vagy "már túl késő". Hány fiatal lázad szenvedélyesen, és megy szembe az árral, miközben a szívük mélyén érzik, hogy szükségük van arra, hogy elköteleződjenek, hogy teljes szívükből szeressenek, hogy küldetésük legyen az életben! Az ifjú Saulban Jézus pontosan ezt látta.

Vakságunk felismerése

Elképzelhetjük, hogy a Krisztussal való találkozása előtt Saul bizonyos mértékig "el volt telve önmagával", és azt gondolta, hogy erkölcsi feddhetetlensége, buzgósága, háttere és műveltsége alapján "nagyszerű ember". Minden bizonnyal meg volt győződve arról, hogy igaza van. Amint az Úr kinyilatkoztatja magát, Saul "a földre zuhan", megvakul. Hirtelen látásképtelenné válik, mind fizikailag, mind szellemileg. Bizonyosságai megrendülnek. Szíve mélyén rájön, hogy a keresztények megölésére irányuló szenvedélyes buzgalma hiba volt. Rájön, hogy nem birtokolja az abszolút igazságot, sőt: kifejezetten távol áll tőle. Bizonyossága és büszkesége szertefoszlik, hirtelen zavartnak, gyengének és "kicsinek" érzi magát.

Az ilyen alázat - korlátaink tudatosítása - elengedhetetlen! Aki meg van győződve arról, hogy mindent tud önmagáról, más személyekről, sőt még a vallási igazságokról is, annak nehéz lesz Krisztussal találkoznia. Saul, miután megvakult, elvesztette a viszonyítási pontjait. Egyedül maradt a sötétségben, és az egyetlen tiszta dolog a fény volt, amit látott, és a hang, amit hallott. Micsoda paradoxon! Csak akkor kezdünk el látni, amikor megvakulunk!

A damaszkuszi úton szerzett megrázó élménye után Saul inkább a Pál nevet választotta, ami azt jelenti, hogy "kicsi". Ez nem olyasmi, mint a manapság oly gyakori becenevek vagy kitalált nevek. A Krisztussal való találkozása megváltoztatta az életét; ettől érezte magát igazán kicsinek, és levetett magáról mindent, ami akadályozta abban, hogy igazán megismerje önmagát. Ahogy ő maga fogalmazott: "Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát" (1Kor 15,9).

Lisieux-i Szent Teréz, mint oly sok más szent, gyakran mondta, hogy az alázat az igazság. Manapság, különösen a közösségi média területén, a napjainkat "történetekkel" fűszerezzük, amelyeket gyakran gondosan felépített hátterek, webkamerák és speciális effektek segítségével állítunk össze. Egyre jobban szeretünk a reflektorfénybe állni, hogy tökéletes beállításainkkal más képet mutassunk magunkról a "barátainknak" és "követőinknek", mint akik valójában vagyunk. Krisztus, a déli ragyogás azért jön, hogy megvilágosítson minket, és helyreállítsa hitelességünket, megszabadítva minket álarcainktól. Világosan megmutatja nekünk, hogy kik vagyunk, mert ő ilyennek szeret minket.

Változó perspektíva

Pál megtérése nem azt jelentette, hogy visszafordult, hanem azt, hogy nyitottá vált egy teljesen új látásmódra. Folytatta útját Damaszkuszba, de valami megváltozott, már más emberré vált (vö. ApCsel 22,10). A megtérés megújíthatja mindennapi életünket. Továbbra is azt tesszük, amit korábban, de a szívünk és az indítékaink megváltoznak. Pálnak Jézus azt mondta, hogy menjen tovább Damaszkuszba, ahová eredetileg is tartott. Pál engedelmeskedett, de útjának célja és oka gyökeresen megváltozott. Ettől kezdve Pál új szemmel nézi a dolgokat, már nem üldözőként és hóhérként, hanem tanítványként és tanúként megy. Damaszkuszban Ananiás megkereszteli és bemutatja őt a keresztény közösségnek. Pál csendben és imádságban mélyíti el tapasztalatait és az új személyiségét, amelyet az Úr Jézus adott neki.

Ne nyomjuk el a fiatalság erejét és szenvedélyét

Pálnak a feltámadt Jézussal való találkozása előtti magatartása nem ismeretlen a számunkra. Mennyi erő és szenvedély fakad a ti szívetekben is, kedves Fiatalok! A körülöttetek és bennetek található sötétség mégis megakadályozhat benneteket abban, hogy helyesen lássátok a dolgokat. Előfordul, hogy értelmetlen, sőt erőszakos csatákba merültök, aminek az elsődleges áldozatai ti magatok és a hozzátok legközelebb állók lesznek. Az is előfordulhat, hogy olyan ügyekért küzdötök, amelyek az igazságos értékek fenntartásával kezdődnek, de ha egyszer szélsőségessé válnak, romboló ideológiákká válnak. Hány politikai vagy vallási meggyőződés által inspirált vagy hajtott fiatal válik végül az erőszak és a pusztítás eszközévé sok más ember életében! Egyesek, akik otthonosan mozognak a digitális világban, a virtuális valóságot és a közösségi hálózatokat új csatatérként használják, gátlástalanul alkalmazva az álhírek fegyverét, hogy mérget terjesszenek és megsemmisítsék ellenfeleiket.

Amikor az Úr betört Pál életébe, nem nyomta el a személyiségét vagy szenvedélyes buzgalmát. Inkább kibontakoztatta ezeket az adottságait, azáltal, hogy az evangélium nagyszerű hírnökévé tette őt a föld végső határáig.

A népek apostola

Ettől kezdve Pált a "népek apostolának" is nevezték. Pált, aki korábban farizeus volt, a Törvény lelkiismeretes követője! Itt újabb paradoxonnal találkozunk: az Úr abba a személybe helyezi a bizalmát, aki korábban üldözte őt. Pálhoz hasonlóan mindannyian hallhatjuk a hangot a szívünkben, amely azt mondja: "Bízom benned. Ismerem a történetedet, és veled együtt azt is a kezemben tartom. Még ha gyakran ellenem is voltál, téged választalak és téged teszlek tanúmmá." Isten gondolkodásmódja a legelszántabb üldözőjét is elhivatott tanúságtevővé változtatja.

Krisztus tanítványai arra hivatottak, hogy "a világ világossága" legyenek (Mt 5,14). Pálnak tehát tanúságot kellett tennie arról, amit látott, de egyelőre vak. Egy újabb paradoxon! Személyes tapasztalatai révén Pál azonban teljes mértékben azonosulni tud azokkal, akikhez az Úr küldi őt. Éppen ezért tette őt tanúvá: "hogy megnyissa szemüket, hogy a sötétségből a világosságra térjenek" (ApCsel 26,18).

"Kelj fel, és tégy tanúságot!"

Amikor elfogadjuk a keresztségben ránk ruházott új életet, az Úr fontos és egész életünket megváltoztató küldetést ad nekünk: "Legyetek az én tanúim!"

Ma Krisztus ugyanazokat a szavakat mondja nektek, amelyeket Pálnak mondott: Keljetek fel! Ne maradjatok a földre sújtva, ne forduljatok magatokba: küldetés vár rátok! Ti is tanúságot tehettek arról, amit Jézus elkezdett az életetekben. Jézus nevében kérlek benneteket:

- Keljetek fel! Tegyetek tanúságot róla, hogy ti is vakok voltatok, és találkoztatok a világossággal. Ti is láttátok Isten jóságát és szépségét önmagatokban, másokban és az Egyház közösségében, ahol véget ér a magány.

- Keljetek fel! Tegyetek tanúságot arról a szeretetről és tiszteletről, ami az emberi kapcsolatokban, a családok életében, a szülők és gyermekek, a fiatalok és az idősek közötti párbeszédben megvalósulhat.

- Keljetek fel! Álljatok ki a társadalmi igazságosságért, az igazságért, a tisztességért, és az emberi jogokért. Védjétek az üldözötteket, a szegényeket és a kiszolgáltatottakat, azokat, akiknek nincs hangjuk a társadalomban, a bevándorlókat.

- Keljetek fel! Tegyetek tanúságot arról az új szemléletmódról, ami által csodálattól fénylő szemmel tekinthettek a teremtett világra, ami a földet közös otthonunknak tekinti, és ami bátorságot ad az integrált ökológia előmozdításához.

- Keljetek fel! Tegyetek bizonyságot arról, hogy a kudarcot vallott életek újjáépülhetnek, hogy a lelkileg halottak újjáéledhetnek, hogy a rabságban lévők újra szabadok lehetnek, hogy a szomorúsággal telt szívek újra felfedezhetik a reményt.

- Keljetek fel! Tegyetek bizonyságot örömmel arról, hogy Krisztus él! Terjesszétek a szeretet és megváltás üzenetét kortársaitok között az iskolában és az egyetemen, a munkahelyen, a digitális világban, mindenütt.

Az Úr, az Egyház és a pápa bízik bennetek, és megbíz benneteket, hogy tanúságot tegyetek mindazok előtt a fiatalok előtt, akikkel a mai kor "damaszkuszi útjain" találkoztok. Soha ne felejtsétek el, "hogy ha valaki valóságosan megtapasztalta az üdvözítő Isten szeretetét, nem szorul hosszas felkészítésre, hogy elmenjen és hirdesse azt, nem várhat arra, hogy sok előadásban vagy hosszas oktatásban legyen része. Minden keresztény annyira misszionárius, amennyire Jézus Krisztusban találkozott Isten szeretetével" (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 120).

Keljetek fel és ünnepeljétek az ifjúsági világnapot a részegyházakban!

Ismét meghívlak benneteket, Fiatalok, szerte a világon, hogy vegyetek részt ezen a lelki zarándoklaton, ami a 2023-as lisszaboni ifjúsági világnap megünnepléséhez vezet. A következő eseményre a ti részegyházaitokban, a világ különböző egyházmegyéiben és eparchiáiban kerül sor, amikor Krisztus Király ünnepén a 2021-es ifjúsági világnapot ünnepeljük.

Remélem, hogy mindannyian igazi zarándokként, és nem csupán "vallásos turistaként" járunk ezen az úton. Legyünk egyre nyitottabbak Isten meglepetéseire, mert ő meg akarja világítani az utunkat. Legyünk egyre nyitottabbak arra, hogy meghalljuk az ő hangját, testvéreink hangján keresztül is. Így segíthetünk egymásnak, hogy együtt felemelkedve történelmünk e zavaros időszakában egy új és reményteljes jövő prófétáivá váljunk! A Boldogságos Szűz Mária járjon közben mindannyiunkért.

Róma, Lateráni Szent János Bazilika, 2021. szeptember 14, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe.

Ferenc

Fordította: MKPK Ifjúsági Iroda

Kedves Testvérek!

A középkor egyik legnagyobb teológusától, Aquinói Szent Tamástól származó mondás szerint "az életszentség nem abban áll, hogy sokat tudunk, hanem a szentség titka azt jelenti, hogy sokat szeretünk." Ma, amikor Árpád-házi Szent Erzsébet személyét és életpéldáját állítja elénk az Egyház, benne 800 év elteltével is Jézusnak egy olyan követőjét tisztelhetjük, aki Mestere példája szerint mindhalálig szeretett, és mindent odaadott.Életszentsége a kortársak számára is egyértelmű volt: ezt jól mutatja az is, hogy halála után alig öt évvel már szentté avatták, amely annyira fontos eseménynek számított, hogy azon maga a császár is részt vett. Példája arról tanúskodott a kortársak előtt és a mi számunkra is, hogy Jézus tanítása követhető és megvalósítható. Szent volt, aki túllátott királyi származásának, neveltetésének vagy kastélyának határain, aki felismerte a megfeszített Krisztust a szegényekben és a legrászorultabbakban is.Akkoriban sokan és talán ma is hajlamosak vagyunk arra, hogy a hajléktalanságra, a szegénységre, a nélkülözésre mint társadalmi jelenségre tekintsünk, olyanra, aminek megvan a maga oka, és egyszerűen a társadalom rendje az, hogy élnek szerencsésebbek és kevésbé szerencsések, és ezzel nekünk semmi teendőnk nincs, oldja meg más. A szolgáló szeretet példája azonban egészen mást vár tőlünk. Szent Erzsébet észrevette a szenvedő embert a maga fájdalmával, arcával, élettörténetével. Jézus tanítását életprogramjának részévé tette: "Éhes voltam, és adtatok ennem, szomjas voltam, és adtatok innom, idegen voltam, és befogadtatok" (Mt 25,35), s így közösséget vállalt azokkal, akiktől kortársai mint valami fertőző betegtől fordultak el.A szeretet nemcsak cselekvő, tevékeny, hanem bátor is. Szent Erzsébet vállalta, hogy kritika tárgya legyen, hiszen viselkedése aligha felelt meg a korabeli udvari etikettnek. Még esküvője sem volt pazarló, mert a lakoma ételeinek egy részét a szegények kapták. A radikális szeretet nem tudja elviselni a kompromisszumokat. Egyszer, amikor Nagyboldogasszony ünnepén belépett a templomba, levette koronáját, a kereszt elé tette, és arcát eltakarva a földre borult. Amikor anyósa szemrehányást tett neki ezért a gesztusért, így válaszolt: "Hogyan viselhetném én, nyomorult teremtmény, továbbra is a földi méltóság koronáját, amikor látom királyomat, Jézus Krisztust tövissel megkoronázva?" Ahogyan Isten előtt viselkedett, úgy viselkedett az alattvalói felé is. Élete példa mindazok számára, akik vezetői szerepet töltenek be: a hatalom gyakorlását minden szinten az igazságosság és a szeretet szolgálataként kell megélni. (Vö. XVI. Benedek pápának 2010. október 20-án a Szent Péter téren tartott általános kihallgatáson elmondott beszéde).Szentatyánk, Ferenc pápa így fogalmaz idei, Szegények világnapjára írt üzenetében: "Gyakran a szegényeket különálló embereknek tekintik, mint egy "kategóriát", amelynek különleges karitatív szolgáltatásra van szüksége. Jézus követése azonban megkívánja e gondolkodásmód megváltoztatását, vagyis az osztozás és részvétel kihívásának vállalását. (...) A szegények nem közösségünkön "kívüli" emberek, hanem testvéreink, akik szenvedéseiben osztoznunk kell, hogy enyhítsük szükségüket és kirekesztettségüket, hogy visszaadjuk elvesztett méltóságukat, és biztosítsuk a számukra szükséges társadalmi integrációt."Szent Erzsébet példája erre tanít minket: a megosztás nem azt jelenti, hogy a világ minden gondját és baját magunkra vesszük, és minden nyomort enyhíteni akarunk, hanem annak vállalását, hogy a mindennapi életünkben megtesszük azt, amire lehetőségünk van. Albert Schweitzer, a Nobel-díjas orvos és lelkipásztor gondolatai mutathatják meg a helyes irányt számunkra: "Nyisd ki a szemed és keresd, hol van szüksége valakinek egy kis időre, egy kis részvétre, egy kis beszélgetésre, egy kis gondoskodásra. Az illető talán magányos, elkeseredett, beteg vagy ügyetlen, s te jelenthetsz számára valamit. (...) Ne riasszon vissza, ha várnod vagy kísérletezned kell! Csalódásokra is vértezd fel magadat, de ne mondj le a mellékfoglalkozásról, amikor ember lehetsz az emberek számára!" (A. Schweitzer, Keress magadnak mellékfoglalkozást!)Most, amikor sajnálatos módon a koronavírus-járvány negyedik hulláma sújtja hazánkat és a világot, ismét nehézzé válhat, hogy arcunkat és kezünket nyújtsuk a szükséget szenvedők felé. Az ősegyház életéről így ír Szent Lukács az Apostolok Cselekedeteiben: "A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. (...) Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten." (ApCsel 4,32.34-35) Eszerint az Egyház életét már a kezdetektől fogva jellemezte az intézményes szeretetszolgálat, vagyis, hogy a többiek nevében a közösség kiválasztott tagjai gondot viseltek a rászorulókra. Ma a Katolikus Karitász ezt a feladatot folytatja, amelynek szervezetei, munkatársai és önkéntesei vállalják azt, hogy szolgálatukat a járványveszély idején is töretlenül folytatják testvéreik javára.Ferenc pápa így fogalmaz: "A szolidaritás dinamizmusa építi az Egyházat, amelyben a koinónia, a közösség játszik főszerepet, hiszen a görög szó, koinónia jelentése: közösbe tenni, megosztani, közölni, részt venni. (...) Krisztus teste tagjának lenni, felelősséget jelent egymás iránt is" (Ferenc pápának 2019. augusztus 21-én a VI. Pál csarnokban tartott általános kihallgatáson elmondott beszéde).A Katolikus Egyház munkatársai hazánkban mintegy 166 intézményben gondoznak időseket, foglalkoznak fogyatékkal élő testvéreinkkel, nyújtanak éjjeli menedéket hajléktalanoknak, és törődnek a szenvedélybetegekkel. Szent Erzsébet ünnepén, amikor a szolgáló felebaráti szeretet szentjére és példaképére emlékezünk, azáltal, hogy adományainkkal a Katolikus Karitász munkáját támogatjuk, közösséget vállalunk a rászorulókkal és azokkal is, akik élethivatásuknak választották azt, hogy az emberek szükségét enyhítsék. Az özvegyasszony két fillérje nem az összeg nagysága miatt értékes, hanem azért, mert "ő mindent odaadott", közösséget vállalt Istennel és testvéreivel. A szeretet cselekedetei ugyanis nemcsak a rászorultakon segítenek, hanem azokat is gazdagítják, akik adnak, mert ezáltal maguk is Krisztushoz válnak hasonlókká.

Kelt Budapesten, 2021. november 19-én, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

JÁRVÁNYÜGYI RENDELKEZÉSEK A VÁCI EGYHÁZMEGYÉBEN

2021. október 28.

A súlyosbodó járványhelyzetre való tekintettel, Marton Zsolt püspök a Váci Egyházmegyében 2021. november 1. napjától az alábbiakat rendeli el.

A szentmiséken és a többi templomi szertartás alkalmával a maszk használata kötelező.

Áldoztatni misében és misén kívül is csak kézbe szabad.

A kézfogás a béke jelének átadási módjaként semmilyen formában nem megengedett.

Akik félsőlégúti betegség tüneteit észlelik magukon (köhögés, tüsszögés, orrfolyás), ne menjenek templomba. Természetesen ebben az esetben rájuk nem vonatkozik a vasárnapi misén való részvétel kötelezettsége.

A szenteltvíz-tartókat ürítsük ki.

Gyakran tisztítsuk a kilincseket és a padokat.

Valamennyi szertartás és egyéb közösségi vagy más alkalom során továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani az egymástól való biztonságos távolság megtartására és a kézfertőtlenítés.

Köszönöm mindenki türelmét, vigyázzunk egymásra!

✠ Marton Zsolt s. k.

Idén is lesz Tábor

Ha már elvégezted az 5. osztályt jelentkezz, mert lemaradsz!

Jelentkezni az alábbi űrlapon keresztül tudsz június 20.-ig!

Ferenc pápa üzenete a Hivatások Világnapjára

Szívesen gondolok tehát Szent Józsefre, mint Jézus és az Egyház védelmezőjére, és úgy mint a hivatások védelmezőjére. A szolgálat iránti készségéből fakad ugyanis az oltalmazásra való törekvése. Az evangélium azt mondja, hogy "József fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját" (Mt 2,14), kifejezve ezzel is készségét és családja iránti elköteleződését. Nem vesztegette az idejét arra, hogy a nem sikerült dolgokon boszszankodjon, hogy teljesen a gondjára bízottakra figyelhessen. Az ilyen éber és figyelmes törődés jele egy beteljesült hivatásnak, tanúsága egy olyan életnek, amelyet Isten szeretete érintett meg. Milyen szép példát adunk a keresztény életre, amikor nem ambícióinkat követjük szakadatlanul, és nem bénít meg a régmúlt idők utáni vágyakozás, hanem azzal törődünk, amit az Úr az Egyház által reánk bízott! Isten ekkor reánk árasztja Lelkét és teremtő erejét; és éppúgy csodákat visz végbe rajtunk, mint Józsefen. 

/Részlet a körlevélből/

Miserend változás

Kisebb mértékben változott a miserend

Szentmise

Isteni irgalmasság vasárnapja

Húsvétvasárnap

Ünnepi szentmise

Húsvéti vigília szertartás

Hitünk és Életünk

Az alábbi linkre kattintva elolvashatjuk egyházközségünk újságjának következő számát!

Nagypéntek

Jézus szenvedésének ünneplése

Nagypénteki keresztút

Nagycsütörtök

Az Utolsó Vacsora emlékmiséje

Nagyhét otthon! Nem gond!

Hogyan ünnepeljek otthon Nagyhéten

Nagyheti szertartások időpontjai

Szentmise Virágvasárnap

A levél végén található linken a dányi templomban felvett szentmisét tekinthetjük meg, így kapcsolódva be az Egyház imádságába!
Néhány gondolat az otthoni szentmise hallgatáshoz:Úgy készülj a szentmisére, mintha a templomba jönnél. Vegyél fel méltó ruhát, néhány percre csendesedj el a kezdés előtt!Gyújts meg egy gyertyát, hogy hangulatos legyen az imádságod!A válaszokat ugyanúgy mondd, mintha a templomban lennél!A testtartásokat is kövesd a szentmisén: állás, ülés, térdelés!Természetesen ilyenkor csak a misére figyelj: A telefon maradjon két szobával távolabb, ne egyél, igyál!A bűnbánati részt vedd nagyon komolyan!Lelki áldozás: Az egyház ebben az időszakban a lelki áldozást ajánlja, hogy Krisztussal találkozzunk. Mikor az atya magához veszi a szentostyát, Te is éld át, hogy Krisztus hozzád jön! Mintha áldoznál.Imádság a lelki áldozáshoz: Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben.Mindennél jobban szeretlek, és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak.Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni,jöjj, legalább lelki módon, a szívembe!Magamhoz ölellek, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat Veled.Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Ámen.Ha vége a szentmisének, maradj néhány percig a képernyő előtt elcsendesedni!

Enyhítések a járványügyi korlátozásokon

Szentmise Nagyböjt 5. vasárnap

A levél végén található linken a dányi templomban felvett szentmisét tekinthetjük meg, így kapcsolódva be az Egyház imádságába!
Néhány gondolat az otthoni szentmise hallgatáshoz:Úgy készülj a szentmisére, mintha a templomba jönnél. Vegyél fel méltó ruhát, néhány percre csendesedj el a kezdés előtt!Gyújts meg egy gyertyát, hogy hangulatos legyen az imádságod!A válaszokat ugyanúgy mondd, mintha a templomban lennél!A testtartásokat is kövesd a szentmisén: állás, ülés, térdelés!Természetesen ilyenkor csak a misére figyelj: A telefon maradjon két szobával távolabb, ne egyél, igyál!A bűnbánati részt vedd nagyon komolyan!Lelki áldozás: Az egyház ebben az időszakban a lelki áldozást ajánlja, hogy Krisztussal találkozzunk. Mikor az atya magához veszi a szentostyát, Te is éld át, hogy Krisztus hozzád jön! Mintha áldoznál.Imádság a lelki áldozáshoz: Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben.Mindennél jobban szeretlek, és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak.Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni,jöjj, legalább lelki módon, a szívembe!Magamhoz ölellek, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat Veled.Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Ámen.Ha vége a szentmisének, maradj néhány percig a képernyő előtt elcsendesedni!

Dicsőítés

Már a második hétvége telik el úgy, hogy nem vehetünk részt nyílvános liturgián! "Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve."- mondja Pál Apostol Timóteusnak. Valóban a templomtól való távolságunk még inkább meg kell, hogy erősítsen abban,hogy Istent bárhol dicsérhetjük! Ehhez segítség ez a kis dicsőítés! IMÁDKOZZUUNK EGYÜTT!

Tartós élelmiszer-gyűjtés

Húsvétig várjuk az adományokat

A félreértések elkerülése végett újra megerősítenénk, hogy az adományokat Húsvétig lehet leadni a kijeltölt gyűjtőponton (Dányi Vegyi).

Hálásan köszönjük mindenki adományát!

Szentmise Nagyböjt 4. vasárnap

Néhány gondolat az otthoni szentmise hallgatáshoz:Úgy készülj a szentmisére, mintha a templomba jönnél. Vegyél fel méltó ruhát, néhány percre csendesedj el a kezdés előtt!Gyújts meg egy gyertyát, hogy hangulatos legyen az imádságod!A válaszokat ugyanúgy mondd, mintha a templomban lennél!A testtartásokat is kövesd a szentmisén: állás, ülés, térdelés!Természetesen ilyenkor csak a misére figyelj: A telefon maradjon két szobával távolabb, ne egyél, igyál!A bűnbánati részt vedd nagyon komolyan!Lelki áldozás: Az egyház ebben az időszakban a lelki áldozást ajánlja, hogy Krisztussal találkozzunk. Mikor az atya magához veszi a szentostyát, Te is éld át, hogy Krisztus hozzád jön! Mintha áldoznál.Imádság a lelki áldozáshoz: Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben.Mindennél jobban szeretlek, és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak.Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni,jöjj, legalább lelki módon, a szívembe!Magamhoz ölellek, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat Veled.Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Ámen.Ha vége a szentmisének, maradj néhány percig a képernyő előtt elcsendesedni!

Tartós élelmiszer gyűjtés VÁLTOZÁS

Sajnos a mostani helyzetben nem tudjuk templomunkban megvalósítani a tartós élelmiszergyűjtést, de a "Dányi Vegyi" bolt vállalta, hogy szívesen segítenek! Kérjük a Testvéreket, hogy oda vigyék adományaikat! Hálásan köszönjük mindenki segítségét!

Járványügyi rendelkezések a Váci Egyházmegyében

Egyházközségi levelezőlista

Hit-és Erkölcstan az iskolában

Kedves Szülők!

Hamarosan elékezik az idő, amikor nagycsoportos gyermekiket az Általános Iskolába íratják. A beíratkozáskor lehetőség lesz választani, hogy gyermekük hittant vagy erkölcstant tanuljon iskolai keretek közt. Ehhez szeretnénk néhány gondolattal segítséget nyújtani! 

Mi a külömbség a két tantárgy közt?

Rövid válasz: Elsősorban a tanított ismeretek világnézeti megalapozottságában van különbség. Az erkölcstan úgynevezett "konszenzus etika", világnézetileg semleges alapokon. A hit- és erkölcstan oktatásban az erkölcsi ismereteket a katolikus hit alapjaira, a Bibliára és a kétezer éves keresztény hagyományra építve oktatjuk.

Ki járhat hittanra?

Minden első osztályos tanuló, akinek a szülője az adott tanévre való beiratkozáskor arról nyilatkozott, hogy a két tantárgy közül a katolikus hit- és erkölcstant választja, valamint azok a tanulók, akik az előző tanévben is katolikus hit- és erkölcstan oktatásban vettek részt és nem nyilatkoztak május 20-ig arról, hogy nem a katolikus hit-és erkölcstant választják a következő tanévre. Csatlakozhatnak a hittant tanulókhoz azok is, akik az előző évben erkölcstant tanultak, vagy más felekezeti hittanra jártak, de a tárgyév május 20. napjáig jelezték az iskolának, hogy a következő tanévben katolikus hit- és erkölcstan órára szeretnék járatni gyermeküket.

További információ: https://vaciegyhazmegye.hu/hitoktatas.html

Várunk mindenkit a hittanórán!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele

Kedves Testvérek!

A világjárvány sok mindent átírt az életünkben. Az elmúlt esztendőben a nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtést éppen megkezdtük, de a vírus elleni védekezés miatt a templomaink bezártak, így csak részben tudtuk megvalósítani.

A világjárvány veszélye, a terjedéséről szóló híradások és az ismeretlentől való félelem sokakat megrémisztett és a távolságtartó előírások egy esztendővel ezelőtt az otthonainkba kényszerítettek bennünket. Gazdasági nehézségeket is hozott magával a járványveszély, munkahelyek szűntek meg és sokakat a létbizonytalanság rémképe is fenyeget.

Idén újra meghirdetjük a nagyböjti irgalmasság gyakorlásának az ősegyházi hagyományát, amikor arra biztatjuk a híveket, hogy hozzák el a szentmisékre tartósélelmiszer-felajánlásukat a rászorulók számára és tegyék a templomban az erre kijelölt helyre.

A világjárvány következményeként családok kerültek nehéz helyzetbe, akiknek a Katolikus Karitász, mint az Egyházunk hivatalos segélyszervezete - igyekezett segítő kezet nyújtani. A karitász munkatársai, önkéntesei és alkalmi segítői is bekopogtak a családok, az idősek ajtaján és segítettek abban és úgy, amire éppen szükség volt. Gondoskodás indult el a bátrak lelkéből, ami egy nagy szeretetteljes összefogássá vált.

Sajnos még nincs vége a járványveszélynek, de a templomainkban megtalálhatjuk a személyes találkozást az Úrral, ami reményt, erőt és bátorságot ad nekünk. Tanúságtételünkben most a hit-remény-szeretet sorrendje megfordul: a szolgáló szeretettel erősítjük a Gondviselésben való reményt, ami feléleszti az emberekben az Istenben való hitet, aki szeret bennünket és megszabadít a világjárványtól.

Ennek a szeretetnek a jele az a nagyböjti alamizsna is, amit összegyűjtünk. A szokásos módon, az idén jubiláló - alapításának 90. és újjászervezésének 30. évfordulóját ünneplő - Katolikus Karitász munkatársai juttatják majd el a családokhoz az adományaikat. Tegyünk tanúságot az irgalmas szeretet gyakorlásáról az idei nagyböjtben is, és lehetőségeinkhez mérten tartósélelmiszerrel járuljunk hozzá a Katolikus Egyház segélyakciójához. Ezt megtehetik a jövő heti vasárnapi szentmiséken és az azt követő hétköznapokon, március 7-től 14-ig.

A világjárvány olyan számunkra, mint a keresztút, aminek minden állomása nehéz mind testileg, mind lelkileg. Jézus keresztútján is ott álltak azok az emberek, akik segítették, megosztották a testi-lelki terhet. Ma is már egy esztendeje ott állnak segítő emberek a vírusveszély keresztútja mellett: orvosok, ápolók, mentősök, egészségügyi dolgozók, a karitász munkatársai és még sok névtelen segítő, akik úgy érzik, hogy az a kötelességük, hogy most mások baján segítsenek. Mi is csatlakozhatunk a segítő adományainkkal ezen hősök csapatához, lehetünk Cirenei Simonok és Veronikák, akik a szeretetünkkel erősíthetjük embertársainkban a reményt és a hitet.

Ferenc pápa az idei nagyböjti üzenetében így tanít bennünket:

"A böjt, az ima és az alamizsna Jézus tanítása szerint (vö. Mt 6,1-18) megtérésünk feltételei és kifejezőeszközei. A szegénység és az önmegtagadás útja (a böjt), a megsebzett emberre való odafigyelés és a róla való szeretetteljes gondoskodás (az alamizsna), és az Atyával folytatott gyermeki párbeszéd (az ima) lehetővé teszi az őszinte hit, az élő remény és a tevékeny szeretet megvalósulását.

.... A nagyböjt reménnyel való megélése annak átérzését jelenti, hogy Jézus Krisztusban tanúi vagyunk az új korszaknak, amikor Isten "újjáteremt mindent" (vö. Jel 21,1-6). Azt jelenti, hogy megkapjuk Krisztus reményét, aki életét adja a kereszten, és akit Isten harmadnapra feltámaszt, és hogy "mindig készen állunk arra, hogy bárkinek megfeleljünk, aki a [bennünk élő] remény indoklását kéri [tőlünk]" (1Pét 3,15).

... A szeretet nagyböjtjének megélése azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik a koronavírus-járvány miatt szenvednek, elhagyottnak érzik magukat vagy aggódnak. A jövő miatti nagy bizonytalanság idején, ha emlékezetünkbe idézzük, amit az Úr az ő Szolgájának mondott: "Ne félj, mert megváltottalak" (Iz 43,1), szeretetünkkel bizalmat közvetítünk és megéreztetjük velük, hogy Isten gyermekeiként szereti őket.

...Csak a szeretet által átformált, a másik ember méltóságát felismerő látásmóddal lehet a szegényeket mérhetetlen méltóságukban elismerni és megbecsülni, saját életstílusukban és kultúrájukban tiszteletben tartani, és így a társadalomba valóban integrálni" (FT, 187)."

Kedves Testvérek!

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megvalósulásának az évében fontos tanúságtétel számunkra, hogy annak a Jézusnak a nevében tegyünk jót az emberekkel, aki a kenyeret megszaporította és az éhező embereket jóllakatta. A kenyér színében, az Oltáriszentségben bennünket is táplál, ami arra késztessen mindnyájunkat, hogy tegyünk tanúságot az irgalmas szeretetről adományainkkal. Húsvét ünnepére juttatjuk el az élelmiszercsomagokat a családokhoz, akik ezekben megérezhetik Isten gondviselő szeretetét. Ezzel is mutassuk meg a világnak Húsvét örömét

A korábbi években meghirdetett gyűjtésünk eredményeképpen családok ezreit tudtuk segíteni azokkal a segélycsomagokkal, amelyeket a hívek adományaiból juttattunk el a rászorulókhoz. Ha ezt mindannyian megtesszük és legalább 1 kg adományt hozunk a templomba, újra nagyon sok családnak tudunk segíteni az irgalmas Jézus példáját követve.

Telefonos adományvonalon is bekapcsolódhatunk a karitász segítő munkájába. Ha hívjuk a 1356-os telefonszámot, hívásonként 500 forinttal segítünk.

"1% segítség, 100 % szeretet." Kérjük, hogy aki teheti, adója egy százalékával is támogassa a Katolikus Karitász karitatív szolgálatát: a Karitászt Támogató Alapítványt. Köszönjük a szegényeknek szánt adományaikat.

A legkisebb adománnyal is a felebaráti szeretet csodája valósul meg közöttünk. A templomainkban összegyűjtött élelmiszerek nemcsak táplálékot jelentenek, hanem üzenetet is visznek magukkal, a Gondviselő Isten kézzelfogható szeretetét a nélkülöző családokba.

Kelt: Budapest, 2021. nagyböjt 2. vasárnapján

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 

Ferenc pápa Nagyböjti üzenete

"Íme, felmegyünk Jeruzsálembe..." (Mt 20,18)

Nagyböjt: a hit, a remény és a szeretet megújításának ideje

Kedves Testvérek!

Amikor Jézus előre közli tanítványaival szenvedését, halálát és feltámadását, mely az Atya akaratának teljesítéseként fog megvalósulni, akkor küldetésének legmélyebb titkát tárja fel előttük, és meghívja őket, hogy ők is vegyenek részt ebben a küldetésben a világ üdvösségéért.

Nagyböjti utunkon, mely a húsvéti titok ünneplése felé halad, arra emlékezünk, aki "megalázta magát, és engedelmeskedett a halálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8). A megtérés ezen időszakában megújítjuk hitünket, merítünk a remény "élő vizéből", és nyitott szívvel fogadjuk Isten szeretetét, aki mindannyiunkat testvérré formál Krisztusban. Húsvét éjjelén megújítjuk keresztségi ígéreteinket, hogy a Szentlélek működésének köszönhetően új emberré szülessünk. De ezt a nagyböjti utat, akárcsak a keresztény élet egész zarándokútját, már most a feltámadás fénye világítja be, mely irányítja mindazok érzéseit, viselkedését és döntéseit, akik Krisztust kívánják követni.

A böjt, az ima és az alamizsna Jézus tanítása szerint (vö. Mt 6,1-18) megtérésünk feltételei és kifejezőeszközei. A szegénység és az önmegtagadás útja (a böjt), a megsebzett emberre való odafigyelés és a róla való szeretetteljes gondoskodás (az alamizsna), és az Atyával folytatott gyermeki párbeszéd (az ima) lehetővé teszi az őszinte hit, az élő remény és a tevékeny szeretet megvalósulását.

1. A hit arra hív bennünket, hogy befogadjuk az Igazságot, és tanúságot tegyünk róla Isten és minden testvérünk előtt.

Ebben a nagyböjti időszakban a Krisztusban kinyilvánuló Igazság befogadása és megélése elsősorban azt jelenti, hogy megnyitjuk szívünket Isten igéje előtt, melyet az Egyház nemzedékről nemzedékre továbbad. Ez az Igazság nem az értelem szüleménye, mely néhány kiválasztott, kiváló vagy tekintélyes elmének van csak fenntartva, hanem olyan üzenet, amelyet megkapunk, és megérthetünk azon szív bölcsességének köszönhetően, amely nyitott Isten nagyságára, aki már azelőtt szeretett bennünket, mielőtt mi tudatára ébredtünk volna. Ez az Igazság maga Krisztus, aki azáltal, hogy teljesen magára vette emberségünket, Úttá - sokat kívánó, de mindenki előtt nyitott Úttá - tette magát, mely elvezet az Élet teljességére.

Az önmegtagadásként megélt böjt abban segíti azokat, akik azt szívük egyszerűségében vállalják, hogy újra felfedezzék Isten ajándékát, és megértsék az ő képére és hasonlatosságára való teremtettségünket, amely őbenne találja meg beteljesedését. Az önként vállalt szegénység megtapasztalásával az, aki böjtöl, szegénnyé lesz a szegények közt, és felhalmozza a kapott és szétosztott szeretet kincseit. Ha a böjtöt ily módon fogjuk fel és éljük meg, az segít szeretni Istent és felebarátainkat, mivel - ahogy Aquinói Szent Tamás tanítja - a szeretet olyan mozgás, amely figyelmünket a másik felé fordítja, és őt önmagunkkal egynek tekinti (vö. Fratelli tutti [Mindnyájan testvérek] enciklika [a továbbiakban: FT], 93).

A nagyböjt arra szolgáló idő, hogy higgyünk, vagyis befogadjuk Istent az életünkbe, és megengedjük neki, hogy "lakást vegyen" nálunk (vö. Jn 14,23). A böjtölés azt jelenti, hogy felszabadítjuk életünket mindattól, ami azt megterheli - az igaz és hamis információk és a fogyasztási cikkek áradatától is -, hogy kitárjuk szívünk ajtaját az előtt, aki egészen szegényen, mégis "kegyelemmel és igazsággal telve" (Jn 1,14) érkezik hozzánk: az Üdvözítő Isten Fia előtt.

2. A remény mint "élő víz", mely lehetővé teszi utunk folytatását

A szamariai asszony, akitől Jézus inni kér a kútnál, nem érti, amikor Jézus azt mondja, hogy "élő vizet" tudna neki adni (Jn 4,10). Először természetesen a hétköznapi vízre gondol, Jézus ellenben a Szentlelket érti rajta, akit bőségesen ad majd a húsvéti misztériumban, és aki belénk önti a reményt, mely nem csal meg. Jézus már akkor beszél a reményről, amikor szenvedését és halálát meghirdetve azt mondja, hogy "harmadnapra feltámad" (Mt 20,19). Jézus arról a jövőről beszél, melyet az Atya irgalma tárt elénk. Jézussal és neki köszönhetően remélni azt jelenti, hogy hisszük: a történelem nem zárul le hibáinkkal, erőszakos és igazságtalan tetteinkkel, a Szeretetet keresztre feszítő bűnnel. Azt jelenti, hogy átszúrt Szívéből az Atya bocsánatát merítjük.

A mai, gondokkal teli időben, amikor minden törékenynek és bizonytalannak tűnik, provokációnak tűnhet reményről beszélni. A nagyböjt azonban épp arra szolgál, hogy reméljünk, hogy tekintetünket újra Isten türelme felé fordítsuk, aki továbbra is gondját viseli teremtésének, jóllehet mi gyakran rosszul bántunk vele (vö. Laudato si' [Áldott légy] enciklika, 32-33; 43-44). Ez a remény a kiengesztelődésre irányul, melyre szenvedélyesen buzdít bennünket Szent Pál: "Engesztelődjetek ki Istennel" (2Kor 5,20). Azáltal, hogy a bűnbocsánat szentségében, amely megtérésünk útjának középpontjában áll, bocsánatot nyerünk, mi is bocsánatot adókká válunk: mivel mi magunk is kaptuk, továbbadhatjuk azt másoknak, ha képesek vagyunk a figyelmes párbeszédre és felkaroljuk a megsebzett embereket. Isten megbocsátása - a mi szavainkon és tetteinken keresztül is - lehetővé teszi, hogy a testvériség húsvétját éljük meg.

A nagyböjt folyamán figyeljünk jobban arra, hogy "biztató szakkal szóljuk, melyek bátorítanak, erőt adnak, vigasztalnak, előrelendítenek, és ne olyan szavakkal, amelyek megaláznak, elszomorítanak, bosszantanak és semmibe vesznek" (FT, 223). Ahhoz, hogy reményt önthessünk másokba, néha elég egyszerűen "kedves embernek lenni, aki félreteszi saját gondjait és teendőit annak érdekében, hogy figyelmet szenteljen, mosolyt ajándékozzon, biztató szót szóljon, teret adjon a meghallgatásra az általános közöny közepette" (uo. 224).

Az elmélyedésben és a csendes imádságban inspirációként és belső fényként kapjuk a reményt, amely megvilágítja küldetésünkkel kapcsolatos kihívásokat és döntéseket: íme, ezért olyan fontos, hogy elmélyülten imádkozzunk (vö. Mt 6,6), és találkozzunk - a rejtekben - a mi gyengéden szerető Atyánkkal.

A nagyböjt reménnyel való megélése annak átérzését jelenti, hogy Jézus Krisztusban tanúi vagyunk az új korszaknak, amikor Isten "újjáteremt mindent" (vö. Jel 21,1-6). Azt jelenti, hogy megkapjuk Krisztus reményét, aki életét adja a kereszten, és akit Isten harmadnapra feltámaszt, és hogy "mindig készen állunk arra, hogy bárkinek megfeleljünk, aki a [bennünk élő] remény indoklását kéri [tőlünk]" (1Pét 3,15).

3. Hitünk és reményünk legtökéletesebb megnyilvánulása a szeretet, melyet Krisztus nyomdokain járva az emberekre való odafigyelésben és a velük való együttérzésben élünk meg.

A szeretet annak örül, amikor a másikat növekedni látja. Ezért szenved, ha a másik bajban van: ha magányos, beteg, hajléktalan, megvetett vagy szűkölködő... A szeretet a szív késztetése, mely kiszólít magunkból, és megteremti az osztozás és a közösségvállalás kötelékeit.

"A társadalmi szeretetből kiindulva előrehaladhatunk a szeretet civilizációja felé, amelyre mindannyian meghívottnak érezzük magunkat. Egyetemes dinamizmusával a szeretet új világot képes építeni, mert a szeretet nem egy meddő érzelem, hanem a legjobb módja annak, hogy hatékony utakat találjunk a fejlődéshez mindenki számára" (FT, 183).

A szeretet ajándék, mely értelmet ad életünknek, és lehetővé teszi, hogy a rászorulókra családtagként, barátként és testvérként tekinthessünk. A kevés, ha szeretettel megosztjuk, sosem fogy el, hanem az élet és a boldogság forrásává válik. Így történt a száreptai özvegyasszony lisztjével és olajával, aki hamuban sült lepénnyel kínálta Illés prófétát (vö. 1Kir 17,7-16); és a kenyerekkel, melyeket Jézus megáld, megtör és a tanítványoknak ad, hogy szétosszák a tömegnek (vö. Mk 6,30-44). Ugyanez történik a mi adományunkkal is, akár kicsi, akár nagy, amikor örömmel és egyszerű természetességgel adjuk.

A szeretet nagyböjtjének megélése azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik a koronavírus-járvány miatt szenvednek, elhagyottnak érzik magukat vagy aggódnak. A jövő miatti nagy bizonytalanság idején, ha emlékezetünkbe idézzük, amit az Úr az ő Szolgájának mondott: "Ne félj, mert megváltottalak" (Iz 43,1), szeretetünkkel bizalmat közvetítünk és megéreztetjük velük, hogy Isten gyermekeiként szereti őket.

"Csak a szeretet által átformált, a másik ember méltóságát felismerő látásmóddal lehet a szegényeket mérhetetlen méltóságukban elismerni és megbecsülni, saját életstílusukban és kultúrájukban tiszteletben tartani, és így a társadalomba valóban integrálni" (FT, 187).

Kedves Testvérek! Életünk minden szakasza arra szolgáló idő, hogy higgyünk, reméljünk és szeressünk. Ez a felhívás, hogy a nagyböjtöt a megtérésnek, az imádságnak és javaink megosztásának útjaként éljük meg, segítsen bennünket abban, hogy közösségi és egyéni emlékezetünkben átgondoljuk az élő Krisztusból fakadó hitet, a Szentlélek fújása által ébresztett reményt és az Atya irgalmas szívéből kiapadhatatlanul forrásozó szeretetet.

Mária, a Megváltó édesanyja, aki hűen áll a kereszt tövében és az Egyház szívében, támogasson bennünket szeretetteljes jelenlétével, és a feltámadott Úr áldása kísérjen bennünket a húsvét fénye felé vezető utunkon!

Kelt a Lateráni Szent Jánosnál, 2020. november 11-én, Tours-i Szent Márton emléknapján.

Ferenc

Házasság hete

            Minden évben Valentin nap környékén tartják immár 21 országban a "Házasság hete" nevet viselő rendezvénysorozatot. Már több éve Magyarországon is megrendezik, hogy népszerűsítsék vele a házasság fontosságát.

De mi is a házasság? - tehetnénk fel a kérdést. "A házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül. A házasságban egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, hogy egymás bátorítására, segítésére és védelmére törekszik egész életében. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent számukra, és áldásul szolgál életük minden más területén is."- írják a szervezőbizottság tagjai. Sokat talán nem is kell hozzátennünk ehhez. A házasság az, amely egy egész életre biztos hátteret ad egy ember életének. A házasság az ahol elfogadják, megbecsülik, ahol feltöltődhet, új erőt kaphat. Fontos ezt hangsúlyoznunk, hiszen mai világunkban egészen más kép alakult ki a házasságról. Viccek tömkelege jelenik meg napi szinten a médiában a házasság szörnyű voltáról, szenvedésekről, melyek ezzel együtt járnak, lemondásokról melyeket muszáj viselni. A mai ember számára sokszor csak ez a kép jelenik meg mikor házasságról van szó. Valami keserű, boldogtalan dolog, amelyet el kell viselni, mert ez a világ rendje. Sokan talán ezért is menekülnek a házasság elől és élnek csak párkapcsolatban. A házasság ennél sokkal több. Tagadhatatlan vannak benne nehézségek, lemondások, de ez a kevesebb. Inkább kell odafigyelni a pozitív értékekre, a jó dolgokra melyeket a házasság nyújtani tud az embernek. Fontos, hogy minden házaspár komoly tanúságot tegyen arról, hogy így élni igazi boldogság. A gyermekeket már kiskoruktól kell nevelni erre, példát mutatni nekik és erősíteni bennük a vágyat, hogy akarjanak házasságot kötni. A házasságnak megtartó ereje van. A kapcsolat amely létrejön a két ember között a legszorosabb, mely embert emberrel összeköthet. Fontos, hogy a felek ápolják ezt a kapcsolatot. Folyamatosan figyeljenek arra, hogy ne távolodjanak el egymástól, éreztessék egymással évek után is, hogy fontosak egymásnak és szükségük van a másikra. Nem csak a munkájára, a pénzére, hanem Őrá. Ebben a kapcsolatban mindkét félnek éreznie kell, hogy szükség van Rá, fontos a másik számára.

A házasság nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete, nem szabad célként kezelni, feladatként kell rátekinteni, mely minden nap izgalmas kihívásokra ösztönöz mindenkit. Bővebben a www.hazassaghete.hu oldalon olvashatunk a kezdeményezésről! 

Szentmisék rendje a környék templomaiban

Kedves Testvérek! Püspök Atya 2021.01.18-tól a kókai plébániát is a dányihoz csatolta oldallagos ellátásra, így változni fog a szentmisék rendje Dányon is. 2021.01.18-tól szentmisék hétköznap csütörtökön 18:00-kor, és pénteken 07:00-kor lesznek. Vasárnap 8:00-kor, és 18:00-kor kezdődnek a szentmisék.

Ünnepi miserend

• Friss: Az éjféli szentmise a kijárási tilalom szentesti feloldása alapján meg lesz tartva Dányban december 24-én 24:00-kor. 
• Kérjük azonban a testvéreket, hogy fokozottan figyeljenek a fertőzésvédelmi előírások betartására!

Patris corde

Apostoli körlevél

Szerető, gyöngéd apa, engedelmes és befogadó Isten akaratával szemben. Bátran kreatív, munkás, aki mindig árnyékban marad: Ferenc pápa e szavakkal jellemzi Szent Józsefet Patris corde - Atyai szívvel - kezdetű apostoli levelében, melyet december 8-án tett közzé. Boldog IX. Piusz pápa 1870. december 8-án írta alá Quemadmodum Deus - kezdetű dekrétumát, mellyel a katolikus egyház védőszentjévé nyilvánította Szent Józsefet. Ez előtt tisztelegve hirdeti most meg a Jézus nevelőapjának emlékévét Ferenc pápa, aki köztudottan nagy tisztelője Szent Józsefnek.

Apostoli levele a koronavírus-járvány kontextusában értelmezve rávilágít a köz emberének jelentőségére, mindazoknak a szerepére, akik a hétköznapokban távol a rivaldafénytől türelemmel hinti maguk körül a reményt és a felelős magatartást. Olyanok, mint Szent József, aki észrevétlen marad a maga hétköznapi diszkrét, rejtett jelenlétében. És mégis az ő főszereplése példa nélkül való az üdvtörténetben - állapítja meg Ferenc pápa. Szent József úgy fejezte ki konkrétan apai szerepét, hogy háttérbe állította magát és szeretettel a Messiás szolgálatának szentelte életét. Ezért mindig is nagy szeretettel vette körül őt a keresztény nép. Benne látta meg Jézus Isten gyengédségét, amely elfogadja gyöngeségünket is, melyen keresztül megvalósul az isteni tervek nagy része. Isten ugyanis nem ítél el, hanem elfogad, átölel, támogat és megbocsát. Szent József apasága megmutatkozik az Istennek való engedelmességében is. Az ő beleegyezése (fiat) megmenti Máriát és Jézust, megtanítja Fiának, hogy az Atya akaratát kövesse, és együttműködjön a megváltás nagy misztériumában.

Szent József ugyanakkor a befogadás atyja is, mert előfeltételek nélkül elfogadja Máriát. Ez a gesztusa ma is fontos, amikor nyilvánvaló erőszak éri a nőket pszichés, verbális és fizikai értelemben egyaránt - mutat rá levelében a pápa. Mária jegyese bizakodik az Úrban, elfogadja élete történéseit anélkül, hogy megértené azokat, bátran és erősen vállal főszerepet, a Szentlélek erejéből fakadóan. Rajta keresztül üzen nekünk Isten: Ne féljetek! - mert a hit értelmet ad minden boldog vagy szomorú eseménynek. József nyomán mi is fogadjunk el másokat kirekesztés nélkül, előnyben részesítve a gyengéket. A Patris corde - kezdetű apostoli levél méltatja Szent József kreatív bátorságát, mely a gondokat lehetőségként képes szemlélni és bízik a gondviselésben. Szembenéz családja konkrét problémáival, éppúgy, ahogy a világ sok más családja, különösen a migránsok. Jézus és Mária őrzőjeként József az egyház őrzője is kell, hogy legyen. Minden rászorulóra úgy tekintsünk, mint a Kisjézusra, akit Szent József őriz, és akitől megtanulhatjuk szeretni az egyházat és a szegényeket.

Az ács József, Mária jegyese megtanítja nekünk a saját kezűleg megszerzett napi betevő kenyér értékét, méltóságát és örömét. Ezzel kapcsolatban Ferenc pápa felhívást intéz a sürgető szociális kérdés, a munka világának rendezésére, mely még a jóléti államokban sem megoldott. A munka értelme méltóságot ad, általa tevékeny részt vállalunk az üdvösségben, megvalósítjuk önmagunkat és a családunkat, mely a társadalom alapsejtje. Fedezzük föl újra a munka értékét, jelentőségét és szükségességét, melyből senkit nem szabad kihagyni - buzdít a Szentatya. A Covid-19 világjárvány előidézte munkanélküliségről szólva a pápa erőteljesen felszólít mindenkit: kötelezzük el magunkat azért, hogy elmondhassuk: Egyetlen fiatal, egyetlen személy, egy család sem marad munka nélkül!

Advent

Biztosan eljön

Ajánlom mindenkinek, aki várja, aki nem és aki még kételkedik!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére 

Kedves Testvérek!

Megrendítő volt 2020. március 27-én hallani Ferenc pápa szavait, amelyeket az üres Szent Péter téren nemcsak a keresztény hívekhez, hanem minden emberhez intézett: "a lehető legnagyobb sebességgel robogtunk előre, úgy éreztük, erősek és mindenre képesek vagyunk. Epekedtünk a haszonra, engedtük, hogy felemésszenek minket a tárgyak és megrészegítsen a sietség. (...) Folytattunk mindent rendíthetetlenül, és úgy gondoltuk, örökre egészségesek maradunk egy beteg világban." Most, amikor Európát és hazánkat a koronavírus járvány második hulláma sújtja, azt érezhetjük, hogy Szentatyánk figyelmeztető szavai semmit sem veszítettek aktualitásukból. Sőt, Szent Erzsébet, a szolgáló szeretet szentjének ünnepe arra hív mindannyiunkat, hogy az Árpád-házi királylány példája nyomán még inkább elgondolkodjunk e szavakon és egymás iránti felelősségünkön.

A kor, amelyben Szent Erzsébet született és a szeretet példáját adta, számos párhuzamot mutat fel napjainkkal. A virágzó középkor idején Európa számos országában sokan nagyon meggazdagodtak és hivalkodtak is vagyonukkal, olyan épületeket emeltek, amelyek előtt máig csodálattal állunk meg, miközben egyre többen süllyedtek nyomorba és nélkülözték az élethez szükséges legelemibb feltételeket is. Ahogy néhány évvel korábban Szent Ferenc elhagyta gazdag édesapja házát, lemondott vagyonáról és lovagi álmairól, úgy az ő példáját követve Szent Erzsébet is elhagyta a türingiai őrgrófi udvart, hogy Jézus tanítása szerint a szegények és betegek szolgálatának szentelje életét. Nyitott szemmel járt, odafigyelt azokra, akiktől sokan borzadva fordították el a tekintetüket.

Életének talán egy kevésbé ismert eseménye, hogy amikor egy leprás koldus érkezett a várhoz, Erzsébet saját kezűleg fürdettette meg és kötözte be sebeit, és mivel a sok beteg miatt máshol már nem volt hely, saját hitvesi ágyába fektetette le. Férje, Lajos őrgróf, aki általában támogatta őt és megvédte irigyeitől, ezt már túlzásnak tartotta. Feldúlva szaladt a szobába, felrántotta az ágyról a takarót, alatta viszont magát a megfeszített Krisztust látta - és térdre borulva adott hálát és kérte Erzsébet bocsánatát.

A 2020-as világjárvány mindannyiunk életére hatással van. Rokonaink és barátaink veszítik el egyik napról a másikra munkájukat és kerül veszélybe megélhetésük, idősek és magányosak maradnak még inkább egyedül, mert senki sem meri felkeresni őket, sokan félve és rettegve zárják magukra az ajtót. Ezért sokkal nagyobb feladat és felelősség hárul azokra, akik a gyógyítás és a felebaráti szeretet cselekedeteit gyakorolják, az orvosokra, ápolókra, szociális munkásokra és önkéntesekre. Így ír erről Ferenc pápa a Szegények világnapjára írott üzenetében, amikor a járvány idején a felebaráti szeretet gyakorlásának fontosságára hívja fel a figyelmet: "A kéz kinyújtása egy jel: olyan jel, amely közvetlenül a közelségre, a szolidaritásra, a szeretetre utal. Hány és hány kinyújtott kezet láthattunk ezekben a hónapokban (...): Az orvos kinyújtott kezét, aki minden beteggel törődik és keresi a megfelelő gyógymódot. A nővér és ápoló kinyújtott kezét, aki jóval a munkaidején túl is ápolja a betegeket. (...) Az önkéntes kinyújtott kezét, aki segíti az utcán élőket és azokat, akiknek ugyan van otthonuk, de nincs mit enniük. Az emberek egymás felé kinyújtott kezét, akik az alapvető szolgáltatások biztosítása és a biztonság fenntartása érdekében dolgoznak."

Szent Erzsébet ünnepe arra emlékeztet minket, hogy ebben a segítségnyújtásban mi magunk is részt vehetünk, amikor jövő vasárnap anyagi támogatásunkkal azok munkáját könnyítjük meg, akik életüket embertársaik támogatására, a rászorulók és a betegek segítésére és gyógyítására szentelik, és teszik nap mint nap kockára. Az egyházi szeretetszolgálatokra és az idén 90 éves Katolikus Karitászra 2020-ban nagyobb teher hárul, mint korábban bármikor. Szent Erzsébet példája azt üzeni, hogy munkájukat támogatva mi magunk is, akár szobánk biztonságából is, részesei lehetünk ennek a szolgálatnak, és az ő kezükkel egybefonódva, mi magunk is kinyújthatjuk kezünket a szükséget szenvedők és betegek felé.

"Senki sem menekülhet meg egyedül, önmagában" - tanította 2020. nagyböjtjében Ferenc pápa. Az egyházi év utolsó vasárnapjának, Krisztus Király ünnepének evangéliuma is a szolidaritás fontosságára hívja fel a figyelmünket: éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok - szól a megdicsőült Jézus a jobbján állókhoz, az üdvösség útjaként állítva eléjük és elénk is a szolgáló szeretet cselekedeteit.

A szeretet cselekedetei nemcsak a rászorultakon segítenek, hanem azokat is gazdagítják, akik szolgálnak, mert ezáltal Krisztushoz válnak hasonlókká. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az egészséges embernek sok kívánsága van és elegendő erőt érez magában arra, hogy ezeket meg is valósítsa. A betegnek és a nyomorban élőnek, az ínséget szenvedőnek azonban csak egy vágya van: hogy szenvedésétől, bajától megszabaduljon, de tehetsége és lehetősége talán hiányzik ehhez. Szent Erzsébet élete arra sarkall minket, hogy példája szerint és lehetőségeinknek, eszközeinknek megfelelően mi magunk is vegyünk részt a betegek és a szükséget szenvedők ínségének csillapításában, hogy egykor majd Jézus hozzánk is így szóljon: "Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!"

Kelt Budapesten, 2020. november 15-én

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

"Imaönkéntesek" 

A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata "imaönkéntesek" jelentkezését várja! Ennek lényege, hogy aki jelentkezik minden héten imádkozik egy kórház egy osztályáért, a betegekért és az ott dolgozókért! Bővebben a plakáton!

Boldog Carlo Acitus

A nemrég közzétett dekrétumok egyike egy tizenöt éves fiatal srác tanúságtevő életét, sőt közbenjárásának tulajdonított csodát ismeri el. Kortársunk volt, húsz évvel ezelőtt találkozhattál volna vele, mondjuk a milánói dóm előtti téren, amint görkorcsolyával körbeszáguld. Ki volt ő, ez a londoni születésű milánói kamasz fiú, aki nagyon szerette Jézust és Szűz Máriát? 

Isten Szolgája Carlo Acutis fiatal világi hívő 1991-ben született Londonban május 3-án. ám családja még az abban az évben visszaköltözött Milánóba. Szüleivel együtt lelkes tagja volt a milánói Titkos Szűz Mária (Santa Maria Segreta) plébániatemplomnak. Elsőáldozása után Carlo hitét az Oltáriszentség és a Szűz Mária iránti különleges tisztelet táplálta. Odaadottságára jellemző, hogy fiatal kora ellenére, 14-15 évesen a kisebb gyerekek hitoktatója lett, de közben iskolai tanulmányait sem hanyagolta el, másfelől pedig önkéntesként segített a hajléktalanoknak és a helyi szegényeknek. Emellett kortársai számára hasznosította a modern közösségi média lehetőségeket. Honlapot szerkesztett a fiatalok saját nyelvezetével és így az Oltáriszentség "eucharisztikus csodáinak" lett közösségi-média apostola. Ebbe a hittel és örömmel teli életbe csapott bele egy súlyos betegség, a leukémia, mely szinte pár hét alatt elemésztette az alig tizenöt éves kamasz fiú életét. De ezzel csak elkezdődött valami új. Az isteni Gondviselés ebbe a tünékeny életbe maradandót rejtett, mert hiszen Ferenc pápa 2018. július 5-én kelt dekrétumában, bő másfél évvel Carlo halála után, elismerte hősies erénygyakorlását.

Földi maradványait 2019. április 5-6-án Assisi egyik templomába, Szent Ferenc ruhái levetéséről (Spogliazione) nevezett Szűz Mária templomba helyezték el, ahol mind többen keresik fel sírját, közbenjárását kérve.

A dekrétumban említett csoda 2013-ban történt, egy hasnyálmirigy gyulladásban szenvedő milánói brazil kisfiú esetében, akit állapota súlyossága miatt már meg sem műtöttek. Maradt az ima, kifejezetten a szentség hírében meghalt fiatal Carlo közbenjárását kérve, melybe a család és a plébánia is bekapcsolódott. A többiről, a gyógyulásról maga az Isten gondoskodott...

Forrás: vaticannews.va